Az erdélyi nemesi családok körében szokás volt, hogy a házasságokat kizárólag más nemesi családok tagjaival kötötték. Gyakran előfordult, hogy két család között több házasság is létrejött az évszázadok során. Ha modern technikával próbálnánk összeállítani egy átfogó családfát az erdélyi (fő)nemesi családokról, komoly kihívás elé állítanánk a számítógépes programokat. Gyakran olyan szövevényes kapcsolatrendszerek alakulnának ki, hogy ember legyen a talpán, aki követni tudja azokat.
Mai hírlevelünkben egy ilyen bonyolult témába vágjuk fejszénket: az Ugron és Bánffy családok közötti házasságokat mutatjuk be az 1800-as évek közepétől az 1900-as évek közepéig. Az összegyűjtött képanyagok segítségével próbáljuk megvilágítani ezeket a kapcsolatokat (és ha az olvasó nehezen követi, az nem az ő hibája 😊).
Az Ugron család talán legismertebb alakja Ugron István (1862–1948) diplomata, aki az Országos Magyar Párt elnöke és az Erdélyi Református Egyház főgondnoka volt. 32 évig szolgált konzulként, főkonzulként és nagykövetként szinte minden kontinensen. Ő álmodta meg és építtette a mezőzáhi kastélyt, amely mára ismert épület lett, főként a hozzá kapcsolódó legendáknak köszönhetően. Ezek ismertetésébe most nem bocsátkozunk. Nézzük meg Ugron Istvánt nagykövetként, valamint a nyugdíjba vonulása után készült fotókon:
Ezután tekintsük meg a mezőzáhi kastélyt:
Ugron István sosem alapított családot, ahogy fiútestvére, Miklós (1858–1899) sem. Ezzel szemben lánytestvérük, Ugron Rosalie (1874–1953) feleségül ment báró Bánffy Jánoshoz (1870–1946), a marosgezsei birtokoshoz. Lássuk a fiatal párt és a marosgezsei kastélyt:
Báró Bánffy János és Ugron Rosalie házasságából három gyermek született: János (1895–1956), László (1896–1974) és István (1898–1944).
Most a legkisebb, báró Bánffy István és családja kerül fókuszba, ugyanis Ugron István őket szánta a mezőzáhi birtok és kastély örököseinek. Bánffy István életét számos tragédia kísérte. Gyenge idegzetű emberként tartották számon, felesége, gróf Mikes Emma (1899–1929) fiatalon halt meg betegségben, ami Istvánt annyira megviselte, hogy végül kezelőintézetben vetett véget életének.
F-690
A tragikus sorsú párnak két gyermeke született: báró Bánffy Mária (1926–2018) és báró Bánffy István (1928–2005). Ugron István az utóbbit jelölte ki a záhi uradalom örökösének, és hivatalosan is adoptálta őt, így a fiú ezentúl Ugron-Bánffy István néven élt tovább.
Ugron István terveit azonban nemcsak az államosítás hiúsította meg, hanem az is, hogy választott utóda sosem alapított családot. Református hitét elhagyva bencés szerzetesként hunyt el Pannonhalmán.
Tudják még követni?! Pedig az igazi csavarok csak most következnek.
Ugron-Bánffy István utódok nélkül hunyt el, azonban nővére, Mária, több mint 50 dédunokát hagyott maga után, amikor 2018-ban elhunyt. Mária fiatal kolozsvári kollégistaként ismerkedett meg az Ugron család egy másik ágának, a szombatfalvi ágnak leszármazottjával, Ugron István (1917–1997) ejtőernyős ezredessel.
Házasságukból öt gyermek született: Béla (1945–), András (1947–), Mária (1950–), Ugron Anikó (1952–) és Zoltán (1964–). Zoltán már az apa 1956-os ítélete utáni szabadulását követően született, ezért a pár gyakran nevetve emlegette őt "második házasságuk" gyermekeként.
Történetünk bonyolultságát az elsőszülött lány, Mária (1950–) fokozza, ugyanis ő báró Bánffy Dániel (1893–1955) földművelésügyi miniszter fiához, Bánffy Miklóshoz (1948–) ment feleségül.
Most csukjuk be a szemünket és képzeljük el a két családfát összevonva – és mindez csak 100 évet ölel fel! 😊
Várunk minden olyan dokumentumot és fényképet, amelyek archiválása a jövő generációinak lehetőséget teremt megismerni a múltat, a kutatóknak pedig segítséget nyújt a munkájukhoz. Mentsünk meg minél több, a fiókok mélyén vagy családi tulajdonban lévő, mások által nem ismert, de érdeklődésre számot tartó értéket!
Comments