A Kutatóközpont egyik kurátora, az akkor huszonéves Bilibók Botond szenvedélyes kastélyfelfedezőként járta be Erdélyt a ’90-es években, és több száz kastélyt, illetve kúriát fotózott le. András Bernadett művészettörténész, aki munkánkat segíti, nemrég ismét körbejárt számos helyszínt, és fényképekkel dokumentálta a kastélyok jelenlegi állapotát. Mai hírlevelünkben ezekből az anyagokból mutatunk be néhány épületet.
Degenfeld-kastély, Kutyfalva
Az államosítás után a kutyfalvi kastély több funkciót kapott: itt működött a néptanács, a községi könyvtár, az orvosi rendelő, egy pékség, valamint néhány szociális apartmant is kialakítottak hátrányos helyzetű személyek számára. Ezek az intézmények egészen a 2010-es évek közepéig működtek az épületben, amikor a Németországban élő örökös visszaperelte és birtokba vette azt. A fotók tanúsága szerint az épület állapota tűrhető, mivel a szükséges karbantartásokat elvégezték. Érdekesség, hogy a kastély portikuszának homlokzatán a kommunista csillag a rendszerváltás után is megmaradt, senkit sem zavart, hogy ennek a szimbólumnak az ideje lejárt. A tulajdonos távolíttatta el, helyére pedig a gróf Degenfeld család címerét emelték vissza.
Bálintitt-kastély, Nagyernye
A bárói család kastélya a szocializmus évei alatt községi iskolaként működött, egészen a 2000-es évek elejéig, amikor az időközben az Egyesült Államokba emigrált örökösök visszaperelték. Mivel távol éltek, és nem rendelkeztek elegendő tőkével a helyreállításra, az épület állapota rohamosan romlani kezdett: a födém beszakadt, a homlokzat károsodott, a belső terek beáztak.
Id. Koré József nagyernyei építkezési vállalkozó, látva a kastély romló állapotát, ajánlatot tett a megvásárlására, és elhatározta, hogy megmenti. A 2010-es évek végére sikerült lebonyolítani az adásvételt. Azonnal megkezdték az állagmegóvási munkálatokat, és két éve elindult az épület teljes felújítása. Jelenleg a tető és a külső homlokzat teljesen megújult, a következő lépés a belső terek helyreállítása. A felújítás után kastélyszállóként fog működni.
Huszár-kastély, Abafája
A ma már Szászrégenhez tartozó Abafája a kastélyát talán a legrövidebb idő alatt elpusztító településként is említhető. A báró Huszár család egykori, több mint 30 szobás kastélya először a helyi termelőszövetkezet székhelye, majd fogyatékkal élő gyermekek nevelőintézete volt. A 2010-es évek elején vált lakatlanná, miután a Magyarországon élő örökösök visszaperelték. Bár felmerült az őrzés lehetősége, ennek anyagi terheit nem tudták vállalni, így az épület közprédává vált. Az egykor parkokkal és tavakkal körülvett klasszicista nemesi lak 15 éve még büszkén őrizte a múltat, mára azonban csupán néhány falmaradvány emlékeztet hajdani pompájára.
Teleki-kastély, Gernyeszeg
Az egyik legszebb erdélyi barokk kastélyként számon tartott Teleki-kastély jövője reményteljes. Az államosítás után gyermek-tüdőszanatóriumként működött egészen a 2010-es évekig, amikor a gróf Teleki Mihály gyermekei és unokái visszakapták. Az épület viszonylag jó állapotban maradt meg, így az örökösök azonnal a kultúra szolgálatába állították. Létrehoztak egy szervezetet, amely sikeresen pályázott az épület teljes felújítására. Az EU-s alapokból finanszírozott restaurálás 2023-ban kezdődött, és várhatóan 2026-ra fejeződik be. A munkálatok ideje alatt a kastély zárva tart a látogatók előtt, de mi sikeresen lefényképeztük a már megújult főhomlokzatot.
Haller-kastély, Kerelőszentpál
A gróf Haller család leszármazottai két kastélyt is visszaigényeltek, amelyek sorsa azonban eltérően alakult. Míg a marosugrai épületet egy vállalkozónak adták el, aki felújította és szállodaként működteti, addig a szomszédos kerelőszentpáli kastély a pusztulás útjára lépett.
A kastély egykor Erdély egyik legimpozánsabb barokk rezidenciája volt, ám a helyi termelőszövetkezet megszűnése után üresen maradt és kifosztották. A ’90-es években is már hiányos volt a tetőszerkezete, mára azonban teljesen eltűnt. Az emeleti szintek beomlottak, az ablakok és ajtók nyom nélkül eltűntek, a homlokzatot díszítő 17. századi kőfaragványok megsemmisültek. Az örökösök a Katolikus Egyháznak adományozták a kastélyt, bízva abban, hogy legalább állagmegóvási munkálatokat sikerül elvégezni. Azonban a hatalmas költségek miatt az Egyház végül visszaadta a tulajdonjogot.
Ahogyan a fotókon is látszik, az épület immár menthetetlen – egykori pompája csupán a régi fényképeken lelhető fel.
Jövő heti hírlevelünkben folytatjuk sorozatunkat az erdélyi kastélyok rendszerváltás utáni sorsáról.